Értem, ha látom, hiszek, ha értem.

Sokan nem szeretik, ha tükröt tartanak eléjük. Mások csak abba szeretnek belenézni, amelyben nem magukat látják. Aztán vannak azok a társasági mazochisták, mint én, aki ezt kifejezetten élvezi. Fontos, hogy ez a féle tükör nem csak paródia vagy egy szimpla kritizálás. Mert ha bár sokszor fájdalmas az igazság – pláne, ha éppen sebeket tép fel – ez facsarja az emberek orrát, idegeik megfeszülnek, és gerincükig marja őket az érzés, ha összetörik egy énkép.

Minden mi vagyunk. A hiúságunk, a botlásaink, az egónk. Emlékezzenek úgy rólunk, amikor minden jól ment. De őszintén: mikor megy minden jól? Szar a meló, kevés a pénz, vagy még él az anyós. Mindegy, valami mindig van. Ilyen az élet. Ezzel nem árulok zsákbamacskát, nem ezekkel a szavakkal szartam meg a spanyolviaszt nyilván.

Aki dohányzik sem azért teszi, mert nem tudja, hogy káros, csak baszottul szarik rá. Van, amivel nem foglalkozunk, mert tudjuk, hogy van és rossz, de nem érint minket sem a környezetünket, és úgysem tudunk rajta változtatni. Például a szegénység. Ma enni adsz valakinek, másnap ugyanúgy éhezik, és a világon vele együtt több millió ember is. Ezen nem mi fogunk változtatni. Ellenben lehetünk a délibábszerű fény az alagút végén.

Nem vagyok igazán se hívő, sem vallásos. (Számomra is meglepő volt, de a kettő között van különbség.) De szoktam imádkozni, és szeretném, sőt akarom, hogy legyen mindennek értelme, és ne csak egy tökéletlen univerzum része legyek, ami pont annyira stabil, hogy ne zuhanjon anarchiába. Pontosan ezen morfondíroztam el.

Mi lenne akkor, ha megcáfolhatatlanul biztosak lennénk abban, hogy nincs Isten, senki az égben, nincs pokol se menny? Csak te meg én és a másik nyolcmilliárd-kettőszázegymillió-ötszáznyolcvanhétezer-négyszázkilencvennégy ember a földön? És ennyi. Megérte a remetéknek, apácáknak és a szilárd vallási törvényeket követőknek úgy élni az életüket, hogy semmi nem várja őket, ha egyszer végleg elalszanak, csak a nem-lét?

Fel sem tudjuk dolgozni józan ész megtartása mellett azt, hogy milyen is az. Nem akarok még véletlenül sem mások eszméibe, meggyőződésébe és vallásába beletaposni. Ez csupán egy „mi lenne, ha…?” típusú gondolatkísérlet.

De hoztam valami lazább témát, amit ide szeretnék emelni, és talán kirántom magamat és a kedves olvasót az előző szegmens okozta mély depresszióból.

A pestis egy lelki eredetű betegség!!! Legalábbis egy bácsi az Instagramon ilyen és ehhez hasonló témákat feszeget. Lehetne ez is egy gondolatkísérlet, mint az enyém volt. Sajnos tőle kurzusokat lehet venni, ahol tényként oktat „edukál” olyan témákban, ami még a laposföld-hívőket is kenterbe veri.

Nem szeretném a vallásokat és konteós baromságokat egy lapon említeni, mert tiszteletlennek érzem a hívőkkel szemben, de az eszmefuttatás végett mégis. Úgy gondolom, hogy mindkettő egy támaszt nyújt az embereknek, ahol a problémáik eltörpülnek vagy megoldódnak, legyen az bármilyen jellegű. Persze ez nem igaz. Nem csak és kizárólag a hit fogja meggyógyítani a betegeket. Ellenben lehet hinni az orvosokban.

Mondjuk újabban elég sokan halnak meg a rossz kórházi körülmények miatt, szóval ez nem a legjobb példa. Mondok mást. A lelki gondjaink, traumáink nem feltétlenül oldódnak meg egy vallási közösségbe való csatlakozással vagy imákkal és Isten szeretetével. Ezeken nekünk kell dolgozni, felismerni, megtalálni a megoldást, ha úgy van, segítséget kérni adott esetben egy pszichológustól.

Én abban már jobban hiszek, hogy ha létezik Isten, segít megtalálni azokat a lehetőségeket és embereket az életünkben, akik segítenek. A vallásba való kizárólagos bezárkózás viszont nem vezethet jóra, csak elvakultsághoz. És természetesen az is lehetséges, hogy én vagyok a hülye.

Nem mondom meg, mi igaz, mi nem. Miben kell hinni, miben nem. Egyetlen ember sem tapasztalt meg mindent a világon, amit csak lehet, de még valószínűleg ő sem tudná a választ ezekre. Ez a lényeg: túl sok mindenre nincs válaszunk, míg a kérdéseink kifogyhatatlanul halmozódnak, némelyik orkán erejű szelet kavarva.

Úgy érzem, hogy a konteós bácsi megér még egy külön cikket, szóval hozzá még visszatérek kiégetni magam. Most viszont iszom valamit!